Pandula Dezső : Kiszakadva a szülõföldbõl

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2803 szerző 36070 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Varró Dániel
  Szösz néne
Új maradandokkok

Pataki Lili: Tinta nélkül
Tiszai P Imre: elmebeteg időben (3)
M. Szabó Mihály: Posztumusz
Pataki Lili: A harmincéves menyasszony elköszön (javított)
Vajdics Anikó: Úszólecke csillagoknak (kezdő)
Zsuzsanna Grande: Donna Quijote
Petz György: Eltolt óda
Tiszai P Imre: Finomul a kín (jav2)
Vezsenyi Ildikó: Második napon
Köves István: Illetéktelen bejegyzés a történelemkönyvekbe
FRISS FÓRUMOK

Nagyító 19 perce
Böröczki Mihály 2 órája
DOKK_FAQ 3 órája
Zsuzsanna Grande 4 órája
Király Árpád 12 órája
Bara Anna 14 órája
Franczen Bea 14 órája
Natalie Danaisz 15 órája
Petz György 15 órája
Doktor Virág 15 órája
Tóth Gabriella 16 órája
Albert Zsolt 16 órája
Mészáros Botond 16 órája
Sági Ferenc Dénes 23 órája
Szakállas Zsolt 1 napja
Bakkné Szentesi Csilla 1 napja
Ötvös Németh Edit 1 napja
Farkas György 1 napja
Tiszai P Imre 1 napja
Szilasi Katalin 2 napja
FRISS NAPLÓK

 Bara 2 órája
JÓ ÉJT! 3 órája
Jó, ha a vége jó 6 órája
leállósáv 13 órája
mix 14 órája
Baltazar 16 órája
Hetedíziglen 20 órája
Párbeszéd a DOKK jövőjéről 20 órája
Gyurcsi 21 órája
Volt egy pillanat 1 napja
Minimal Planet 1 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 1 napja
Játék backstage 1 napja
Ötvös Németh Edit naplója 1 napja
Bátai Tibor 1 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Pandula Dezső
Kiszakadva a szülõföldbõl

eszmezivataros ragadozó idõkben ázva
szétszóródott számos embered
odahagyta minden jószágát
pihegõ fészkét
s most úgy tesz mint aki nem érti
miért hogy ajka olykor megremeg
vetett mag
kifagytam földedbõl én is
megrészegülve a szabadság ózonjától
vakmerõn világgá indultam
fétis is volt nálam
mégis csak Biharkeresztes utánig jutottam

mint vad szélroham gyûri le a fenséges fákat
völgyet vágva az erdõ zöldjébe
elporoztak fölöttem is
a patáslábú évek
roncsolódtak a hétpróbás kötések
oltottam magamban a kékes planétákat
kitisztultam de meg is fáradtam
maraszt az ágy az olvasás a filléres luxus
így nyár derekán élet derekán
mégis naponta ellobbannak szemem elõtt
a valahai érzések a tüneményes tájak az izgató illatok
a lakó helyek és a kócos indulatok
csutakolom egyre kölyökkorom csodáit
a sárkányeregetõs nagy zsivajgásokat
a spriccelõ ugrándozásokat
az idõt amikor még mosolyok
magzatvizében játszottam önfeledten
fogózik belém minden ifjúkori képem és képzetem
motozok közöttük
mártózóm gondolataimba
s kérdem magamtól: mi ez a szokatlan izzás
reszketeg zajlás
mire való álmaim áldozati füstje

nincs számomra becsesebb helye a világnak
olyan szeplõtelen vagy olyan édes
ha áthat a honvágy árama
megtérek hozzád mindennap
borvizek vonagló vadvidéke
morzsolom magányom rózsafüzérét
fatornyos falvaidat fodros folyóidat
tavak engedetlen tükrében tajtékzó ég
sárba sápadt utakon sikló tehéncsordák
ingó-ringó szûz rengetegek
hágatlan kõsziklák  s a hegyek mindahány
ti vagytok az én mákonyom
gondotokat viselem
hordom mint váltatlan inget
a balgatag bevallhatatlan reményt

röptetem híreidet
rezge rejtjeleidet
havasok fenséges hazája
vakrepüléseim világfája
örökebb vagy minden rõt örömnél
a fenti és lenti õröknél
menekedem hozzád ûzettetéseimben
tudom volt elszármazott
aki lepallta magáról nyeglén
anyanyelvét hitét s minden elvét
de bennem idõnként rezeg
mint becsapódó penge
a felismerés
igazán az szabad csak
ki kötöttségekbe burkolózik önként

vajúdik az elfajult század
mardosó fölénnyel
sunynak a tehetõsek
a história sorsosa
az egyén olyan esetlen esendõ semmi
járja kiparcellázott léte bûvköreit
mit sem tud és mit sem tehet
mindenség martaléka
próbál embernek lenni
bölénycsordaként zúdul a burján
elalél a folyók gyors folyása
lappangó állott víz lesz úrrá
a csökkent értékû partokon
kiloccsan a természet agyveleje
dúl a lovasszobrok és templomtornyok buja
hadüzenet nélküli háborúja
sompolyognak mindenünnen
a vakszerencse forgandó kalózai
ígyen elég volt állni
veszteg
várni mikor vet szakát
a történelem kereke
légyen hozzáállásunk eztán prózai

figyeljünk fegyelmezetten
minden jelre
mit küld felénk az ûrben száguldó pernye
s esengjünk földiekhez és égiekhez azért
hogy adassék is ne csak elvetessék
hogy legyünk vidámsággal viselõsek
nemcsak megviseltek
hogy tóban feredhessünk nem tócsában
s forrásszemet lássunk farkasszem helyett
hogy váltsa a múláskedvet az életerõ
hogy cserélje a sorsunkkal csencselõket
sokmillió élõ vészcsengõ

megalvadt rög sóhajunk
a világ véráramlásában
varasodnak bõrünkön a horzsok
kicsinyke Erdélyország
engedelmes szívvel eléd letérdelünk
mi székelyvérûek maroknyi por-zsák
és mormoljuk e bírhatatlan sorsot
míg kisuhog testünkbõl a lélek és haza
s bételik fölöttünk
az ige és iga


(1993)





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Átalvetõ, 2004/dec.


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2019-03-28 09:15 lista
2019-02-11 10:51 Kosztolányi Mária
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
2018-08-21 09:29 Vezsenyi Ildikó
2018-08-21 09:17 vim
2018-08-17 21:42 válogatott versek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2019-04-19 12:41   NAGYÍTÓ /Takács É.:végül/
2019-04-19 10:20   Napló: Bara
2019-04-19 10:17   Napló: Bara
2019-04-19 10:15   új fórumbejegyzés: Böröczki Mihály
2019-04-19 09:35   Napló: JÓ ÉJT!
2019-04-19 09:02   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2019-04-19 09:01   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2019-04-19 08:09   új fórumbejegyzés: Bara Anna
2019-04-19 06:58   Napló: Jó, ha a vége jó
2019-04-19 00:14   új fórumbejegyzés: Király Árpád