Pandula Dezső : Kiszakadva a szülõföldbõl

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2827 szerző 36773 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Tiszai P Imre
  Velük
Új maradandokkok

Szilasi Katalin: aranyfa
Nyári lászló: Ázom
Szakállas Zsolt: BOLOND LÁNY V. szürrealista kispróza
Nyári lászló: Fogd meg
Tóth Gabriella: azok az idők
Szilágyi Erzsébet: Teremtés
Petz György: Gyermekkor, bérház emelet
Tóth János Janus: szárnytalan
Szakállas Zsolt: TALÁN AZ OVÁCIÓ szürrealista kispróza
Bánfai Zsolt: Viharmadár
FRISS FÓRUMOK

Kosztolányi Mária 3 órája
Bánfai Zsolt 7 órája
Szilasi Katalin 9 órája
Bara Anna 10 órája
Jónásné Göncz Zsuzsánna 10 órája
Péter Béla 11 órája
Mórotz Krisztina 11 órája
M. Szabó Mihály 17 órája
DOKK_FAQ 19 órája
Albert Zsolt 1 napja
Vadas Tibor 1 napja
Nyári lászló 1 napja
Józsi Gyöngyi 2 napja
Gyors & Gyilkos 2 napja
Aranyi Gábor 2 napja
Gyurcsi - Zalán György 2 napja
Szakállas Zsolt 2 napja
Tóth Gabriella 3 napja
Filip Tamás 3 napja
Rigó Tibor 3 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 4 órája
Gyurcsi 5 órája
Vezsenyi Ildikó Naplója 5 órája
Helka 7 órája
történések 16 órája
Vendég 17 órája
Qui? 1 napja
Baltazar 1 napja
Játék backstage 1 napja
Etzel Mark Bartfelder 1 napja
Sorrento 1 napja
Bátai Tibor alkotói naplója 1 napja
Bara 1 napja
Ötvös Németh Edit naplója 1 napja
Juli 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Pandula Dezső
Kiszakadva a szülõföldbõl

eszmezivataros ragadozó idõkben ázva
szétszóródott számos embered
odahagyta minden jószágát
pihegõ fészkét
s most úgy tesz mint aki nem érti
miért hogy ajka olykor megremeg
vetett mag
kifagytam földedbõl én is
megrészegülve a szabadság ózonjától
vakmerõn világgá indultam
fétis is volt nálam
mégis csak Biharkeresztes utánig jutottam

mint vad szélroham gyûri le a fenséges fákat
völgyet vágva az erdõ zöldjébe
elporoztak fölöttem is
a patáslábú évek
roncsolódtak a hétpróbás kötések
oltottam magamban a kékes planétákat
kitisztultam de meg is fáradtam
maraszt az ágy az olvasás a filléres luxus
így nyár derekán élet derekán
mégis naponta ellobbannak szemem elõtt
a valahai érzések a tüneményes tájak az izgató illatok
a lakó helyek és a kócos indulatok
csutakolom egyre kölyökkorom csodáit
a sárkányeregetõs nagy zsivajgásokat
a spriccelõ ugrándozásokat
az idõt amikor még mosolyok
magzatvizében játszottam önfeledten
fogózik belém minden ifjúkori képem és képzetem
motozok közöttük
mártózóm gondolataimba
s kérdem magamtól: mi ez a szokatlan izzás
reszketeg zajlás
mire való álmaim áldozati füstje

nincs számomra becsesebb helye a világnak
olyan szeplõtelen vagy olyan édes
ha áthat a honvágy árama
megtérek hozzád mindennap
borvizek vonagló vadvidéke
morzsolom magányom rózsafüzérét
fatornyos falvaidat fodros folyóidat
tavak engedetlen tükrében tajtékzó ég
sárba sápadt utakon sikló tehéncsordák
ingó-ringó szûz rengetegek
hágatlan kõsziklák  s a hegyek mindahány
ti vagytok az én mákonyom
gondotokat viselem
hordom mint váltatlan inget
a balgatag bevallhatatlan reményt

röptetem híreidet
rezge rejtjeleidet
havasok fenséges hazája
vakrepüléseim világfája
örökebb vagy minden rõt örömnél
a fenti és lenti õröknél
menekedem hozzád ûzettetéseimben
tudom volt elszármazott
aki lepallta magáról nyeglén
anyanyelvét hitét s minden elvét
de bennem idõnként rezeg
mint becsapódó penge
a felismerés
igazán az szabad csak
ki kötöttségekbe burkolózik önként

vajúdik az elfajult század
mardosó fölénnyel
sunynak a tehetõsek
a história sorsosa
az egyén olyan esetlen esendõ semmi
járja kiparcellázott léte bûvköreit
mit sem tud és mit sem tehet
mindenség martaléka
próbál embernek lenni
bölénycsordaként zúdul a burján
elalél a folyók gyors folyása
lappangó állott víz lesz úrrá
a csökkent értékû partokon
kiloccsan a természet agyveleje
dúl a lovasszobrok és templomtornyok buja
hadüzenet nélküli háborúja
sompolyognak mindenünnen
a vakszerencse forgandó kalózai
ígyen elég volt állni
veszteg
várni mikor vet szakát
a történelem kereke
légyen hozzáállásunk eztán prózai

figyeljünk fegyelmezetten
minden jelre
mit küld felénk az ûrben száguldó pernye
s esengjünk földiekhez és égiekhez azért
hogy adassék is ne csak elvetessék
hogy legyünk vidámsággal viselõsek
nemcsak megviseltek
hogy tóban feredhessünk nem tócsában
s forrásszemet lássunk farkasszem helyett
hogy váltsa a múláskedvet az életerõ
hogy cserélje a sorsunkkal csencselõket
sokmillió élõ vészcsengõ

megalvadt rög sóhajunk
a világ véráramlásában
varasodnak bõrünkön a horzsok
kicsinyke Erdélyország
engedelmes szívvel eléd letérdelünk
mi székelyvérûek maroknyi por-zsák
és mormoljuk e bírhatatlan sorsot
míg kisuhog testünkbõl a lélek és haza
s bételik fölöttünk
az ige és iga


(1993)





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Átalvetõ, 2004/dec.


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-18 09:42 lista
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2019-12-09 00:34   új fórumbejegyzés: Kosztolányi Mária
2019-12-08 22:08   Napló: Vezsenyi Ildikó Naplója
2019-12-08 21:10   Napló: Helka
2019-12-08 20:48   új fórumbejegyzés: Bánfai Zsolt
2019-12-08 20:46   Napló: Helka
2019-12-08 20:05   Napló: Hetedíziglen
2019-12-08 20:03   Napló: Helka
2019-12-08 19:10       ÚJ bírálandokk-VERS: Petz György Szabad vagy
2019-12-08 18:51   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2019-12-08 18:50   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin