Diákélet

A gimnázium mellett ballagok.
Ablakai tárva, hallom a ricsajt.
A feszültséget engedik
szabadságra,
s némelyeknek játszik
érzelemvilága.


Négy évig én is jártam oda.
Emlékezetem szerint a torkom
lakatra volt zárva.

Bennem az élet a halál
a következtetések, a csend
az életfeladat és a jövő szépsége
beszélgettek.

Néha mérlegre akartam tenni
Mindenkit, akit ismertem.
Ez is kapu volt, hiszen éreztem,
szépsége mindenkinek van.

Az ember örül vagy bánja
Ha egyet kiemel közülük,
S az önmaga fölé emeltet
Imádja.

Él benne az életszeretet,
vagy átkozza önmagát s az életet.
Hogy melyik lesz az úr,
azt majd megmondja önakarat.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Pécsi Szivárvány, 2004.
Kötetben: - (-, -)
Kiadó: -