Éjjel
Ha elfáradok, eloltom a lámpám,
süket csöndben hallgatom
szitakötők táncát,
kalligráfiák rajzolódnak az
ablaktáblára,
a Boldog Herceg zafír szemeit a
fecske kivájta;
rádioaktív vagyok,
mindenki rajtam tartja
Geiger-számlálóját,
dolgozik a műszer
hallom kattogását;
vaskos sérelem gennyez mélyen,
védekező falósejtek milliárdjai
még az "Ő" emlékét is
elemésztik bennem.
Egykor gondolataimban kék voltál
akár az ég Kubában,
lyukat kaparok puszta kézzel
múltunk érc-falában,
leszakadt körmeim emlékként őrzöm,
régóta tudom
nekem kell győznöm.
Hetek óta minden éj
gyötrőn zsigereimben lappangott,
a néma éjszakákon akár
Hamlet monológja: bizonytalan vagyok.
Dacolok mégis mindennel és kacagok
ma is szeretem
a véletleneket
melyek mögül isten mosolyog.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.