Profitált emlék

Túl a vizeken a szívkoszorú...
kései siralom - bánat.
Úszik, eltévelyedett a virág,
mert látta a világot Nálad.

Körbe lekötve a gyomkeserü...
mérege lüktet az érben.
Vágyom  a tegnapi dalsusogást,
ami hangod a tengeri szélben.

(Orvosi mühiba éjjel a híd,
ha nem csillan vízröl a fényed.
Tiszta szívemböl érzem, hogy vársz,
kitöltöm holdserü vényed.)

Elkötelezve a térbeli bú
által az éjjeli gyorson,
tudva a híreket elszomorít
hogy szívkoszorút szül a sorsom.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.