Csak nekem

Az árnyak már csak térdig érnek,
arcom szétpatakzik, porlad,
s az idő csupán mi medret szab
gondolataimnak.

Töredezett vállamon
Napok koptatta foltos gúnya lóg,
sziklarepedéseimre
sugarak nem valók.

Maradok szürkén,
széthulló szemek,
a homok szilárdsága.
Mit adhatok neked?

Ha álarcod lehull
és ezer ránc útra kel
tévedéseid ára önmagad,
és nap nap után
nem múlhat el,
hogy ne lásd álarc-arcodat,
de...
új smink fest majd arcodra új mosolyt,
álarcod színes új világ,
s ha kőkemény arcvonásod fojt
azt mélyen önmagadba zárd.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-09-24 09:00:51
Utolsó módosítás ideje: 2026-09-24 09:00:51