Reménytelenül
látod lett nekünk egyszerre annyi egymást el kell hagyni kell hagyni
kinyitva ajtó ablak ma lesz a nagy nap innen elhagylak ha hagylak
el innen szárnyaim nyitva készülök repülni készülök repülni
de fejem koppan hoppá vakablak mondod maradjak hogy maradjak
és ajtó spaletta csattan mert hagytam börtönöm lettél mert hagytam
látod nekem annyi hamar feladtam mondtad maradjak maradtam
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Az irodalom visszavág, 2004 tél