Tibitebitangó
Előrebocsátanám, kérem, hogy én nem tehetek semmiről. Férfiasan udvaroltam neki, igyekeztem elbűvölni összeillő nyakkendőmmel és díszzsebkendőmmel, vittem neki még egy szál piros rózsát is, amiről a virágárussal lecsippentetetetetettem a tüskéket.
Előre bocsánatot kértem tőle, hogy én, kérem, dagadok, elnézést, azt akartam mondani, hogy dadogok. Legyen irántam türelemmel. Mosolygott, reméltem, nem rajtam, hanem a rózsa miatt, bár a tüskéket sajnálta egy pipicit.
Előre bosszankodtam, hogy úgyis meg fogja unni a dadogásomat, vagy feszélyezni fogja, ezért halkan dúdolni kezdtem neki egy szerelmes nótát. Tibitebitangó, tibitebitangó.
Na, erre felállt, könnyezve, de köszönés nélkül távozott. A rózsát az asztalon hagyta. Tüskéi úgy karistolták a szívemet, mint egy dadogó ember szószilánkjai a megfagyott levegőt.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2026-03-13 09:19:56
Utolsó módosítás ideje: 2026-03-13 09:19:56
