Ha nyugtalan gondolatom hozzád
- mint csecsemő anyai kebelre
Nyugodni tér, sóhajaid osztják
Szét, egészen szívedig emelve
Lázas gyötrelmeim, s azt a féltett,
Külvilág elől gondosan titkolt
Énem, mely éppen annyiszor éltet,
Ahányszor mohón önmagamba fojt.