Kinyílik végtelen sok ajtó.
Szobák sora, s az ablakon
fehér függönyök lobognak.
A nap betűz. A tapétán
virágok hunyorognak
az éles fényben.
Az egyik sarokban kisgyerek,
büntetésből. Háttal áll.
Már nem sír,
krikszkrakszokat rajzol
a fonnyadt minták közé.
