Tűztorony

Szikár őrszem az ég peremén,
vörösen izzó éji csillag,
lángnyelvek mesélnek, titkokat suttognak,
hajnalban csak füstös emlék marad.

Felfelé tör a fény, megannyi vihar perzselte falán,
karcsún áll az idő sodrában,
csendje éget, hívogat, megtart.

A tűztorony, nem épület, nem kőhalom,
hanem emlékek égbe szőtt füzére,
lobogó múlt és pislákoló jövő.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-06-05 06:51:24
Utolsó módosítás ideje: 2025-06-08 19:53:07