örökül hagyva
roskadozva rovom utamat
a tél nem múló alkonyat
zárolja az ereim folyamát
vállamra lánc csatolta az igát
a rettenet társamul szegődött
örök körforgásban elkenődött
a hit és a remény ritka erény
a béke morzsolt őrlemény
ugye lesz még tavaszunk és nyarunk
őszünk amilyet mi akarunk
arany tó felett kihűlt hamut szórva
elégetve a bajt hogy ne legyen utódja
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2025-01-05 17:26:49
Utolsó módosítás ideje: 2025-01-05 17:26:49
