sorsok sorsa
amikor azt hiszed hogy vége
nem csapsz dáridót
a fövenyre fekszel végre
és nem vársz semmi jót
hiába mert elteltek az évek
őszbe fordult a nevető nyár
szurok csordult a képre
eltörött a fakó szalmaszál
ledarált téged is az élet
szádban csorba csonthalmaz
nyammogod a pépes ételt
és várod amíg a taligára raknak
de rohadtul nem lesz ilyen könnyű
beléd harap még a fájdalom
dalod alsó-hangrendű lesz
mire végighaladsz zarándokutadon
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2024-11-28 21:49:26
Utolsó módosítás ideje: 2024-11-28 21:52:23
