egy cigaretta mellett
kavargó kávéban késő este
csepp édes tej
és elfelejtjük milyen lehetne
hűs szatén forró nyárban
kiégett fű mögöttem
kijár nekünk szoktad volt
én pedig élni jöttem
mennyi év mennyi évszak
most dörög ugye te is hallod
ránk izzadt hajnalban lelassít
rendet teremt az arcod
