Forróság

Egymáshoz tapadnak az emberi testek.
Gömbölyded tomport,
szikár, csontos ülepet
tenger-sós izzadság pácol.
Nyomot hagynak maguk után bárhol,
vonaton, buszon, az otthoni
ebédlőasztal melletti széken.
Fehér félkörívben ütközik ki
hónalj alatt, a ruhán a só.
A szúrós szag szúróját
épp csak tompítja az olcsó
vagy a méregdrága dezodor.
Az illat meghatározhatatlan,
enyhén hányingert keltő.
A verejték a homlokot is kiveri,
s a csatakos haj alól
megindulnak a gyöngyök
a halántékon át, le az állig.
Mire odaérnek, nem tudni,
hogy az orr csöppen-e el.
Mindenesetre
a viszonylag száraz kézfej
e kutya-melegben
zsebkendőnek is megteszi.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2023-10-10 20:58:25
Utolsó módosítás ideje: 2023-10-10 20:58:25