Ha kellett

fájós lábait tűsarkúba gyűrte s ellentmondást
olykor véletlen sem tűrve nevelt és levert nem volt
sohasem ha mégis cipőt cserélt és mesélt a gond
maga sem tudta hova lett családja szerint ő volt
az angyal megküzdött hőséggel csontrepesztő faggyal
csüggedni sem láttad fiatal korában érzéseit
könnyen tartotta kordában kihordott behordott s
lehordott ha kellett a matek fizika s minden amit
sejtett vele lett könnyebben emészthető míg ezer
felé figyelt magára nem jutott idő most ha tudna
újra keresztre feszülne ahogy régen s közben tán
meg is őszülne mindent megtenne amit gondolatban
de nem tűsarkúban csak nagymama-mamuszban

távozik





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2023-10-08 10:54:57
Utolsó módosítás ideje: 2023-10-08 11:07:03