Éjszakai páncél



Megfagyott égitest az emeletes házak falai között,
beszorult hang vagyok a test lépcsőházi folyósóján.
Kitágult pupillák ragyogása, késő esti panelek,
mellkasomon csillagok, a tejút tüzében haladok.

Hazát vinni az emeletre, beültetni beszélgetések
futónövényeit, néhány bárányfelhőt a képkeretbe.
A postaládában denevér alszik, páncél a sötétség.
Lassan olvad fel az ébredés a reggeli pirítós tetején.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2023-09-21 11:17:15
Utolsó módosítás ideje: 2023-09-21 11:17:15