Az égi ménes alászáll

Égi ménes ereszkedik alá
a hegytetőn a városokra,
nyihogásuk fölveri az utcacsendet
- az alvók arcán eső permetez'.
Garabonciás gúnyáikat szélnek
eresztik a fák, a hamuezüst paták
leverik a madáréneket. Ősi, titkos
rekesz lehet ez a tél! Porló kő
az áhítat, ahogy a néma hívőt
imára, igazhallásra tanítja.
Belül rothad az avar. S az álló
cipőtalp harangzúgástól spiccvasalt.
Magába néz a templomtorony, s a horgony
kalózhajót ringat a felhőn, s a kapitány
mormonul tanul. A lovak egyre lovabbak,
s míg az oltár eléjük kerül - gyönyörű
karám -, ők bent-rétjükön száguldoznak,
hogy majd pipacsszoknyák alatt heverten
aludjanak, álmodjanak: Földi ménesek!







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2023-08-30 05:55:16
Utolsó módosítás ideje: 2023-08-30 05:55:16