Lassan jön, aki madarakat ír az ágra
és elénekli a fákat. Leveszi a mellkasköveket.
Talán aki látja, engedi, hogy folytassa útját.
Kinyitja a kaput és hallgatja tovább.
Az eső kövein állva, hullámcsigolyákon,
figyeli a távozót, fogadja azt, aki érkezik.
És amikor hanyatlik a kitekert égitest alatt,
estét hajtogat és egy színes papírtavaszt.
