tavaszváró
tespedt köd ül a tél vérfoltos nyakán
a karcsú tavasz tünékeny kép mosdatlan
szutyok az árva kútgyűrű mohás oldalán
a fagyott orgonát nem veszi körül
pár friss vakondtúrás
csiszolt virágok nyílnak ilyenkor az ablakon
lesem az utca népét
lakat csüng mosolytalan ajkukon
százszor bukik még alá a nap
mire kinyílnak az árokszéli
hol nem volt ibolyák
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2023-01-28 12:24:20
Utolsó módosítás ideje: 2023-01-28 12:24:20
