SÉTA HELYETT SÉTA
SÉTA HELYETT SÉTA
Néha úgy szeretnék valami idiótaságot csinálni;
forró szósszal leönteni egy sirályt, kiborítani az elmém.
Folyton csak a kötelesség,
a dilemma a szökésben társ.
Látni szeretném azt a napot, mikor a kaszinók bizonyítékokat gyűjtenek a köztiszteletben álló feltűnés ellen.
Letaszított múmiák a téren, a dáridók megmarják a szőttest. Gyakori ez a légies meghunyászkodás, amint keresztet vet a rőzse.
Mostanában
minden oly zavaros…
Ha nem matatnék annyit, kihűlne a vérem,
ha nem cirógatnám eleget a virágokat, felkérdezném a tanároktól a leckét.
Tomporát védheti az esküdtszék,
a dongók tovább donghatnak a kelleténél.
A fémhengerek kiültetnek az erkélyre, hogy távolból tanuljak meg golfozni;
de nem,
de nem.
Félek, ha kezem dugom az odúba, megsül, ilyenkor pazarló
képességeimmel felnyújtózok
a létra legmagasabb fokáig.
Mégsem lesz soha ünnep, kesergek, helyette
a szitakötők bénult hullása felsérti majd a napernyőt.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2022-11-18 10:07:40
Utolsó módosítás ideje: 2022-11-18 10:07:40
