mintha

nem beszélek a gyerekkoromról
apám pofonjait kinőttem
anyám félelme is elévült
a bú elföldelve
nem beszélek a lejárt
szavatosságú szerelmekről
betörtek
kerékben
nem beszélek a
moulin rouge-i éjszakákról
ódivatú már a kánkán
elkenődött az élet
mint rúzs az utcalány száján
nem beszélek erdőkről
se tengerről
se tengernyi könnyekről

csak fekszem a parton
(ezek a semmittevések
kincset érnek)
bámulom a felhőket
ahogy új és új formát öltenek
próbálom belőlük
kiolvasni jövendő sorsomat
(valaki kávézaccal csinálja)
ni ni egy kislányarc
az meg egy póni
emez meg mintha
rám hasonlítana
de csak mintha
arcomat összekarmolta
a repülő kondenzcsíkja






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2022-02-19 15:58:59
Utolsó módosítás ideje: 2022-02-19 15:58:59