gyermekkorom karácsonyai






halkan duruzsolt a kék csempés kályha
az ebédlőben
ahol a barna asztal soha nem látott ételt
talán egyszer reménykedhetett
mikor az középiskolai osztályfőnököm
családot látogatott nálunk
nem értettem minek a hűhó
semmivel nem kínálta meg anyám zavarában
szégyelltem is magam ezért
talán egy kis vaníliás karika az jó lett volna
anyám kiváló szakács lévén Horváth Ilona
könyvéből bármit megsütött
de az osztályfőnöknek még bármit sem adott
mert éppen elfogyott az is
a mentális egészségével együtt kihullott
a liszttel a szita résein
igaz akkor már rajtam nem segített volna
semmilyen cukrászremek
az osztályfőnök elkönyvelt rebellisnek
felbujtó haramia  lázadónak
tizenéves igazságérzetem csírázó kezdeményét
barna tűsarkújával taposta szét
kilyuggatta zsenge levelét
jó magas sarkakon járt
nagyszerűen érvényesült benne
vívástól kimunkált vádlija
sötét farmerszínű testhez tapadó
kezeslábasában kész asztronautának látszott
ezt látták  az ebédlő hengerrel legurított falai
meg a karácsonyokat
a kicsi kék doboz
hiába duruzsolt kevésnek tűnt az ereje
az aláaknázott fagyos csendet
nem tudta békévé melegíteni
számomra megfejthetetlen volt a feszültség
okát soha nem hallottam de mindig
ott lebegett a karácsonyfa körül
beleragadva az angyalhajba







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2021-12-29 20:33:54
Utolsó módosítás ideje: 2021-12-29 20:33:54