vonatok

elhagyatott romos állomás
innen vonat nem indul többé
csak elképzelem a csókokat a peronon
de most olyan mintha
homok lenne a számban
az üveg nélküli ablakon
üres mezőre látni
a távolban néhány véresszájú
vámpír-pipacs dacol
ahogy én

a  kiapadt folyóba egyenként
potyognak a csillagok
koppannak
vagy szédült szentjános bogarak
fúj a szél –isten hegedül

ideje menni
akkor kellett volna találkoznunk
mikor még jártak a vonatok
és volt pénzünk jegyet venni
azóta kifakult minden
az idő kegyetlen vegyszer

hazaérve leoltom a villanyt
behunyom a szemem
és magamra húzom a takarót
még még
arcot formát adok az álomnak
ujjaimhoz ér

az üveggömb világom
biztonságot adott
de rám néztél
és tekinteteddel mindent
összetörtél
mindenhol üvegcserép
színesen villódzik
mint valami északi lidérc






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2021-12-21 21:34:44
Utolsó módosítás ideje: 2021-12-21 21:34:44