Vagyok
Ha látnálak újra, az nem lenne öröm.
Mint a fejfájás, belém hasítana,
keserűség lenne benne és szégyen.
Vagy talán egyik sem, csak átsuhanna
rajtam, mint alaktalan, anyagtalan izzás,
s a nyomában elszürkülne minden.
Vagy egyszerűen csak,
mikor megtudnám, hogy melyik
szobában vagy, úgy döntenék,
hogy az összes kockázatot
és mellékhatást figyelembe véve,
inkább nem nyitom rád az ajtót,
de egész nap könnyű lennék attól,
hogy a kilincsen volt a kezem.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2021-11-28 20:30:01
Utolsó módosítás ideje: 2021-11-28 21:46:38
