Ragyogj fel...

Ragyogj fel még egyszer
októberi nap!
Sírnak a levelek,
tenyérnyi csöppek
hullnak a fákról.
Hiszen meg kell halni,
de az elítéltnek is jár
az utolsó vacsora.
Lásd, fáznak a vén szülék,
gyámoltalanok ők már,
mint a tojásból kikelő csirkefiókák,
reszketnek a hidegben,
összekoccannak a szúette csontok.
Olajozd őket tüzes óboraiddal,
mert az újban épp csak éled a láng,
még nem melegít.
Október, a Mérleg nyelve legyél,
billenj vissza kicsit, a nyár fele,
hiszen oly hosszú lesz a telünk!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Holdkatlan, 2021. 10.
Feltöltés ideje: 2021-10-26 15:07:03
Utolsó módosítás ideje: 2021-10-26 15:07:03