Közvélemény-kutatás
A pocsolyákon átsuhanva
Zúg a nyári zivatar
És hull az eső,
Mint feleségem szeméből a könny,
Mert egyre nehezebb
A fáról lehulló levél
Narancssárgasága,
Szegfű vöröse, mivel
Ezek a színek most nagyon
Roszkor, rosszidőben
Zörögnek az ablakon,
Akár a fák lombjai közt a szél,
Akár a bordák közt a szív,
Mert bent, legbelül
Nappali a sötétség,
Hiszen a színek, mint a szavak,
Bekopognak az ablakon
És kérdeznek: Ki vagy? Mi vagy?
Mit vársz, és mit akarsz?
Halló! Halló!
Miért? És milyen rétegből?
Csupáncsak a pontosság kedvéért,
Ha volnál olyan szíves.
S máris ordítom ostobán:
- Na, menjetek a bús p....ba!
E pillanatban
Csak ezt tudom mondani.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
