Várakozás

A várakozást is tanulni kell.
Tétlennek tűnő egykedvűségben
a feledésig érett hangokat,
madarak tetemeiben az elhullott
távolság zaját. Ha testemre lépnek,
vagy mondjuk hullámaira egy dalnak,
történeteket hallanék akkor –
a Duna meséit, múlt századokat.
Talán a parton ülnék és hallgatnám,
hogyan szaggatják a csendet tülkölve a
folyami hajók. Egyszer egy halszagú
asszony lépne elő, merő kíváncsisággal
elhamvadt arcán. Megtanulnám, hogyan
remeg egy-egy mozdulat a napsütésben, és
hogyan képes lebegni egy kendő, ha
pikkelyes arcok nyálkáin úszik el.
Megérteném, hogy attól még lehetsz,
hogy nem létezel, és nem lehetsz benne
minden átszabott térben. Nem a világ szűkült
tudatomig, képzeletem kezd megtapadni
egy új frekvencia távlatán.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Székelyföld, 2021.05.03
Feltöltés ideje: 2021-07-15 12:18:23
Utolsó módosítás ideje: 2021-07-15 12:18:23