Köves István : A VILÁGBÉKE UTOLSÓ NAPFÉNYES DÉLELŐTTJÉN

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2841 szerző 37859 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Filip Tamás
  Egy barátság margójára
Új maradandokkok

Tóth János Janus: sóhajmadár (őszidő)
Ötvös Németh Edit: amikor még fecskéből is sok volt
Tóth Gabriella: rabul ejtő
Vezsenyi Ildikó: Valami tavasz (csonka változat)
Bátai Tibor: szkafander
Bánfai Zsolt: Mementó
Gyurcsi - Zalán György: o tempora o mores
Szakállas Zsolt: a mismásoláson kívül
Bánfai Zsolt: Jelenségek hálójában
Szilasi Katalin: ne nézz a napba
FRISS FÓRUMOK

Bara Anna 20 órája
Gyors & Gyilkos 1 napja
Kránicz Szilvia 1 napja
DOKK_FAQ 1 napja
Tóth Gabriella 1 napja
Bátai Tibor 1 napja
Kiss-Teleki Rita 1 napja
Nagy Zsuzsanna 1 napja
Karaffa Gyula 1 napja
Zsolt Szakállas 2 napja
Nagyító 3 napja
Szilvási István 4 napja
Kocsis Nóra 5 napja
Ötvös Németh Edit 5 napja
Köves István 6 napja
Tóth János Janus 6 napja
Bánfai Zsolt 7 napja
Vezsenyi Ildikó 7 napja
Szakállas Zsolt 8 napja
Gyurcsi - Zalán György 8 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 3 órája
Vezsenyi Ildikó Naplója 10 órája
Baltazar 12 órája
nélküled 13 órája
törmelék 14 órája
PIMP 17 órája
Ötvös Németh Edit naplója 3 napja
Szőnyeg 4 napja
ELKÉPZELHETŐ 4 napja
leállósáv 4 napja
mix 4 napja
Játék backstage 4 napja
Minimal Planet 5 napja
K.Mária 6 napja
Oswald Chesterfield Cobblepot 7 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Köves István
A VILÁGBÉKE UTOLSÓ NAPFÉNYES DÉLELŐTTJÉN

Árnyéktalan kék háttér feszül fejünk fölé,
élő-helyszínkapcsolásra kész, átlátszó, csábító ég.
A napfénytől bódult városi galambraj alakzatban rója a tájat:
tömörülve kereng, némán, surrogva fölvág a magasba,
majd egyetlen szárnnyá simulva suhan vissza a kockakövekre,
s fel újra. Dülledt szemük mélyén vörös riadalom ragyog,
úgy tesznek, mintha nem, de jól tudják, sőt, érzik,
hogy a mozgásérzékelő regisztrációs műszerek
már őrjöngve bemérték önfeledt röptüket.    

Lent, a célkeresztben vénemberek botra kapaszkodó keze reszket.
Ők még biztonságra vágynak. Bizonyosságra.
Sehogy sem találnak vissza magabiztosságuk egyensúlyához.
Állnak a földomlás rengette világvárosok terein,
fölgyülemlő haragjuk gyámoltalan.
Kézfejükön a kesztyű alatt sárga májfoltok nődögélnek.
Ami elmúlt, történet. Szükségképen közös.
Tanulsága tovaterjed, aki akar, okulhat belőle.
De a jövő, a közös, nem kötelező. Csak ráadás.
Nincs már sehol az ökörnyál, pitypang, árvalányhaj.
Fiatalság, bolondság. Fenjétek csak, fiúk, fényes késeitek...





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2021-07-12 18:24:45
Utolsó módosítás ideje: 2021-07-12 18:24:45


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2021-03-14 07:31 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2021-09-22 06:08   Napló: Hetedíziglen
2021-09-21 23:28   Napló: Vezsenyi Ildikó Naplója
2021-09-21 21:47   Napló: Baltazar
2021-09-21 21:17   Napló: Baltazar
2021-09-21 20:39       ÚJ bírálandokk-VERS: Kocsis Nóra Kali juga blues
2021-09-21 20:37   Napló: nélküled
2021-09-21 20:05   Napló: Hetedíziglen
2021-09-21 19:29   Napló: törmelék
2021-09-21 16:30   Napló: PIMP
2021-09-21 15:58   Napló: Hetedíziglen