Köves István : A VILÁGBÉKE UTOLSÓ NAPFÉNYES DÉLELŐTTJÉN

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2840 szerző 37768 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Jónás Tamás
  AMI-IMA
Új maradandokkok

Köves István: A VILÁGBÉKE UTOLSÓ NAPFÉNYES DÉLELŐTTJÉN
Hepp Béla: Szóköztes
Tóth János Janus: átfutott
Bánfai Zsolt: Várakozás
Gyurcsi - Zalán György: szabadvers az állati példaképekről
Albert Zsolt: Sirály számoló
Köves István: TISZTAVATÁS
Zsolt Szakállas: NEM GYŐZÖM
Szakállas Zsolt: A HAMUVAL NE VERSENYEZZ szürrealista kispróza
Albert Zsolt: Észak felé
FRISS FÓRUMOK

Busznyák Imre 59 perce
Szakállas Zsolt 4 órája
Czékmány Sándor 1 napja
DOKK_FAQ 1 napja
Farkas György 2 napja
Szilasi Katalin 2 napja
Bátai Tibor 2 napja
Kiss-Teleki Rita 2 napja
Gyurcsi - Zalán György 2 napja
Tóth Gabriella 2 napja
Szilvási István 2 napja
Köves István 2 napja
Bánfai Zsolt 3 napja
Kosztolányi Mária 4 napja
Franczen Bea 4 napja
Nagyító 7 napja
Nagy Zsuzsanna 7 napja
Karaffa Gyula 7 napja
Gyors & Gyilkos 7 napja
Albert Zsolt 7 napja
FRISS NAPLÓK

 nélküled 59 perce
Hetedíziglen 3 órája
történések 7 órája
Játék backstage 1 napja
Minimal Planet 1 napja
az univerzum szélén 2 napja
Zúzmara 2 napja
Bátai Tibor alkotói naplója 3 napja
POÉZIS 4 napja
Ötvös Németh Edit naplója 4 napja
fejlakók... 4 napja
Bara 5 napja
mix 5 napja
törmelék 6 napja
K.Mária 7 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Köves István
A VILÁGBÉKE UTOLSÓ NAPFÉNYES DÉLELŐTTJÉN

Árnyéktalan kék háttér feszül fejünk fölé,
élő-helyszínkapcsolásra kész, átlátszó, csábító ég.
A napfénytől bódult városi galambraj alakzatban rója a tájat:
tömörülve kereng, némán, surrogva fölvág a magasba,
majd egyetlen szárnnyá simulva suhan vissza a kockakövekre,
s fel újra. Dülledt szemük mélyén vörös riadalom ragyog,
úgy tesznek, mintha nem, de jól tudják, sőt, érzik,
hogy a mozgásérzékelő regisztrációs műszerek
már őrjöngve bemérték önfeledt röptüket.    

Lent, a célkeresztben vénemberek botra kapaszkodó keze reszket.
Ők még biztonságra vágynak. Bizonyosságra.
Sehogy sem találnak vissza magabiztosságuk egyensúlyához.
Állnak a földomlás rengette világvárosok terein,
fölgyülemlő haragjuk gyámoltalan.
Kézfejükön a kesztyű alatt sárga májfoltok nődögélnek.
Ami elmúlt, történet. Szükségképen közös.
Tanulsága tovaterjed, aki akar, okulhat belőle.
De a jövő, a közös, nem kötelező. Csak ráadás.
Nincs már sehol az ökörnyál, pitypang, árvalányhaj.
Fiatalság, bolondság. Fenjétek csak, fiúk, fényes késeitek...





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2021-07-12 18:24:45
Utolsó módosítás ideje: 2021-07-12 18:24:45


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2021-03-14 07:31 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2021-07-23 19:40   Napló: nélküled
2021-07-23 19:39   új fórumbejegyzés: Busznyák Imre
2021-07-23 16:18   új fórumbejegyzés: Szakállas Zsolt
2021-07-23 13:01   Napló: történések
2021-07-23 11:14   új fórumbejegyzés: Busznyák Imre
2021-07-23 10:59   új fórumbejegyzés: Busznyák Imre
2021-07-23 09:30   Napló: Hetedíziglen
2021-07-23 01:13   új fórumbejegyzés: Szakállas Zsolt
2021-07-23 00:17   új fórumbejegyzés: Busznyák Imre
2021-07-22 23:52   új fórumbejegyzés: Busznyák Imre