Bolygóminta

Én még bolygót nem tudtam énekelni
csak dalokat amiket ágaidról téptem,
de ha egyszer ellátogatsz hozzánk újra,
majd úgy fogunk várni mint a kották.

Sorban állva vígan, hogy ránk zendíts
és írd mellénk még éppen amit kitalálsz.
A pillanat neked úgyis mindig jót tesz,
mikor ébredsz és kinyújtózkodik belőled.

Mászkálsz és a boltok kirakatüvegében
hosszasan lesed, ez a május most a tied
és derékban ugyan valamelyest szorít,
de ha messzebbről nézed, még mindig jól áll.

A megváltás folyó, átszeli az egész várost,
időnként átkel és felébred a túloldal.
Bolygót énekelnek a földben a fűmagok
és fejük felett egy öreg tavasz térdepel.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2021-06-28 06:19:04
Utolsó módosítás ideje: 2021-06-28 06:19:04