A Szentmihályi úton át ezer levél repült,
mint fecske fönn a drótsoron, a járdaszélre ült,
hogy víz se fogta, persze szállt a flaszterek felett
a hebehurgya társaság, s a csontkarú liget
csak várta, várta vissza mind tékozló gyermekét,
s a Szentmihályi út mögött, a parkban szerteszét
aprókat roppan, lopva jár
elbarnult pergamenjén mennyi nyár…