rozsdásan


szanaszét hullott a
gyöngysorom,
néztem ahogy elnyeli
a kanális,
rácsai közt egy fennakadt,
pörgött egy darabig,
aztán beszippantotta
az enyészet,
kék fejű szöggé változtam,
nem adatott más opció,
lecsúsztam elnyelt a mocsok,
egy gyermek tenyerén eszméltem,
lassan morzsolt, engem a rozsdát,
majd a kinyújtott ujjairól belefújt a napba







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2021-01-12 20:27:26
Utolsó módosítás ideje: 2021-01-12 20:27:26