Ágak merednek,
tetszhalott kezek a földből.
Vaksi vándor az ember,
jön valahonnan,
megy valamerre,
mintha keresne valamit.
Fölhorkan a szél,
nyerítve dobog végig a tájon,
kihasítja a felhők hasaalját,
ránk zúdul a hó
leplezni bajainkat.
Talán felsír egyszer még
az a Gyermek.
