A bajkeverő
Pereg rólam a jó szándék,
-megrepedt ház faláról a festék-.
Összerántom magam,
hogy kisebbnek tessék
a teret kitöltő helyem.
Kaján szemekkel figyelem,
ahogy lábamba botlanak
a kövek, és élesen
csikorgok a kanyarban
a villamossínek helyett.
S ha összecsattannak
autók és motorok,
a cintányéros is én vagyok.
A nagyok, persze, átsiklanak
felettem -porszem a gépezetben-,
hiszen csak kis karcokat hagyok.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2020-10-10 14:58:40
Utolsó módosítás ideje: 2020-10-10 14:58:40
