szalmaláng
bokorban búvó bájos gyermekálmok
utcára kandikáló kíváncsiság
a felnőttkor áhított de ha kitárul
ellobban a kócos kis varázs
a lépcsőfokok csókos villanása
megbotlottunk folt mégse maradt
játszi könnyen faltuk a világot
nem tőle híztunk mindig általa
majd a fészkelődő indulatba fordult
gyanakvások feslett illúziók
bánattornyot emeltek a házra
de nem imáktól zengett benne szó
a tudást kényeztettük ameddig tudtuk
két kezünkkel húztuk-vontuk őt
mégsem marad nyom az utókorra
szalmaszállá fogy mind múlt idő
most szikra ropja táncát szalmabálán
már égbe csapnak fájó lángjai
nem kellett hozzá csak egy árva kis szál
s vele hamvadnak el az álmaink
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2020-08-31 07:26:59
Utolsó módosítás ideje: 2020-08-31 07:26:59
