széljegyzet egy kirándulásról

paravánt tartott elém az erdő
cakkos zoknit villantott lába
majd kinyitotta kapuit előttem
friss vizet öntött egy tálba
először csendben figyelve hallgatott
délcegen mellényét kitárva
megjátszotta előttem a vakot
a fényt a sötétbe hányta
majd rám rontva hadarva beszélt
kincsei közt sután haladtam
felnéztem pöttömnyi egén
rózsa fakadt egy kanyarulatban
aztán harc lett
az irányvonal nem lett mérvadó
kúsztam a betonút mellett
ereimben csorgott a vérsavó
az ütközetben szabálytalan
a semminek nincsen semmilyen ára
krikszkrakszot rajzolt a földre
röhögött idétlen ábra
hátamat böködte mohón
tüskés bottal hogy jobban fájjon
halott rigók néztek szembe
bakancsom nyomán az erdősávon
csőrük nyitották volna dalra
vagy csak úgy kábán
az agyagos földbe süppedt fejük
befedte őket valami csillogó kátrány
előttem tobzódott a borzalom
fülem szemem is becsuktam
mégis hallottam a tébolyult
madárhangú sikolyt folyamatosan

2020. jún. 16.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-06-16 18:19:27
Utolsó módosítás ideje: 2020-06-16 18:53:40