mézelő
erejét vesztette az éjszaka
a frissen kaszált fű között
párnára lelt a hold
langyos méz arcán mosolya
ringatják a gyerekcsillagok
méhkirálynő vagyok álmomban
vénámból ragyogó virágpor csorog
szállok a végtelen felett
követnek rajban a konvojok
bársony-zöld tájék a világom
egy páfrány bohócként integet
megpihenek a berkenyén
majd falom az eszmélő eget
puhán hasad a hajnal
ébredéskor még sírok picit
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2020-05-19 15:53:49
Utolsó módosítás ideje: 2020-05-19 15:55:07
