elfelejtett tartozás Istenre Halálra




borostyánkőbe zárt tekintettel nézel magadba
nem tudod merre meddig haladhattál és hogy
egyáltalán haladtál-e valamennyit az időben
amiről tudtad ugyan hogy mérhető de máig nem jöttél rá
mi az amit tükörcsillámaiban látsz
magad-e vagy a téged követő csendet

mozdulatlan volt ez az egész rohanás
nem
alig
elvétve
nagyon homályosan emlékszel a részletekre

a kövek magánya lehet ilyen
istened feltételezett tudatában a karantén magány
zárva tart és te úgy teszel mintha meg tudna védeni magadtól

saját félelmed labirintusában kutatod szabadulásod lehetőségét
és egyre erősebben hiszed hogy már nem is létezel








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-05-15 22:56:34
Utolsó módosítás ideje: 2020-05-15 22:56:34