Aszkéta (Jav.3)
Simeon közel negyven évig élt
egy oszlop csúcsán. Lábait
vasláncokkal kikötözte.
Éhezett, szomjazott,
szüntelen kínozta ónos éj,
gyilkolta perzselő nappal.
Sebei örök kráter-mélye
a mozdíthatatlan talapzat,
amelyre templomok épültek.
Kétrét görnyedő hallgatása:
az egyetlen méltó ima.
Nekünk víztől duzzad
a húsunk és fecsegek, –
fecsegünk mindhalálig.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2020-04-26 14:51:07
Utolsó módosítás ideje: 2020-04-26 14:52:55