HARAG



A földön kifordult örökzöldek fekszenek,
mellettük vihar, pajzzsal halad dél felé.
Két találatot szán minden kiásott szívbe,
egyet születésre, egyet az elköltözésre.

Kardot hord, nehéz szárnyat bont a szél,
az utazó eltéved és szemére nem lepel
borul, csak egyetlen kőből metszett terv
amit követ s vakon hiszi mint a jég.

Ha égre emeli egy domb és elindul felé,
homlokára kamasz felhő tenyerel.
Az út szélén összegyűjtött illatok nyomán
eltalál oda, hol halott lelkek reggele

köszön minden bogáncs és kórótestűnek.
Szemükbe néz, tetteikből koszorút fon,
vagy vétkeikért vaskos hajókötelet szorít
az elmúlhatatlan béklyó, a haragvó idő.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-03-30 18:25:20
Utolsó módosítás ideje: 2020-03-30 18:25:20