Parázs vita?

Megtettem!
Tehetetlen állapot, miután
már elvetettem, végére jártam.
Nem, ez az, hogy nem
ismertem. Harag
feszült bennem, áztatta
már-a bizalmatlanság
fonák lángja.
Most órákon át lobogott!
Levegővel telten kunkorodott, és
tárulkoztak a lapok.
Gyönyörű hőt, – meleget – adott –
ó, visszatetsző dolog –
pokoli téma.
Mindig Johannára gondolok,
ha arcomba tűz
a TŰZ!

Mit ártott nekem e könyv?
Ha idegesít, árt vagy használ?
Mindenesetre bátran bedobtam,
nem gondolkodtam.
Otthonunk melegét sértő parázs,
izgató hamu lett.
Szeretett tárgyunk cserepei között
költözött,
melyek szolgáltak szépen már
az ötlet előtt is.

Volt kérdező, és két fél, valami
vita-szerű, és ami érdekes,
most már tényleg tudni
volna jó:
Mi volt, ami, aki, vagy valami
amiért újra kiadatott, hogy
vegyék.
Nem vegy-szer, nem tisztít,
mint a Meister Proper
címke szerint
a Müller-Popper volt
szintén mesteres, és komoly
lett volna, halálosan
ha a vitát nem én nyerem.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-02-24 20:20:50
Utolsó módosítás ideje: 2020-02-24 20:20:50