csak habzó állóvíz (reflexiók I.)

keletkezett és nőtt a hártya, nőtt
emlékszem, éppen aznap este volt
hites, világló, kényes áhítat
helyébe dermedt kétség vándorolt

ragacs hajamban, lassan összeállt
szemembe ért a sánta pillanat
ahogy csak ült ott, homlokán a kék
neoncsövekként rajzolt rácsokat

instant kis álmok, kényszerizzadás
zselés homály és pillerétegek
- mióta fordul, tőlem másfelé -
legyintgetik a többi esteket

a hártya él, nagyon ragaszkodik
feszesre húzott csendeket szeret
és tört szavak és néma mondatok
szövik tovább a hártyalényeget






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-12-26 22:22:53
Utolsó módosítás ideje: 2019-12-26 22:22:53