Nem kellett

Taxival érkezett.
Sírva csoszogott  be a házba.
Szegényes kis motyóját
a székre tette..
– Nem kellek.
Most mi lesz velem?

Feltört a harag, a gyűlölet.
Az értetlenség kiabált.
Aztán csönd lett.
– Itt nem maradhat.
– Van háza. Vigyük oda!

Mozgalmas napok jöttek,
de erre nem emlékezett.
Elfáradt agysejtjei
demenciát tápláltak.
Naphosszat csak ült
és nézte őt az ablak.
A szék sem indult el vele,
hogy járjon.
Ült és várt.

Később kórházba került.
Megműtötték.
Nagyon egyedül volt.
Már semmit sem akart.
Csak feküdt és várt.

Álmaiban otthon járt.
Kivett a szekrényből
egy fehér, lepelszerű
ruhát és felöltözött.
Hófehér haját
fehér kendő alá rejtette,
majd végigbotorkált a házon,
átcsoszogott a falon
és eltűnt a végtelenben.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-11-24 17:25:52
Utolsó módosítás ideje: 2019-11-25 16:54:16