Legyél...
Kockás takaró a szíved melege,
akár fakó üdvösségünk a mátrixban.
Nem tudunk mást, csak hegyre mászni –
és játszani. Mindig csak játszani.
Barlangokban elbújni, lógni,
mint az ottfelejtett denevér.
Ha bántalak, légy vörösen édes –
oltáron remegő misebor. Karéj puha kenyér.
Csak fuss, mint a vér, a bőröm alá.
Éles legyél, akár a kés, villanj, mint a tó.
Önkéntes légy a bajban,
szívhangok közt rászoruló.
Légy céda, ha kell, ledér –
hazudj csak és bármilyen legyél;
talán csak koldus, eltévedt túlélő –
de főként nekem való.
Ha szívemig tudnál hajolni,
az volna jó.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2019-11-19 19:46:54
Utolsó módosítás ideje: 2019-11-19 19:46:54
