jön az este



jön az este nyöszörgő fényekre lép
megsápadt valóság tükrén a kép
lassan elsötétül tűnik a ránc a kóc
a magány vállán újra sírhat a bohóc

ezerszer megragasztott álmok jönnek
a vágy mezítláb talpa alatt könnyek
csorognak mint vézna apró patak
milyen kár hogy ma ma újra láttalak

tű voltál vergődött szembogaram
túladagolt kép túl sok a gramm
mentem kábán s eláztatott a kín
Attila látomás  állomás vasúti sín

végállomás a végtelen kezdete kéne
alagút túlsó vége vakító fénye
ajkadra gondolok aztán mégse
gyilkos kéne szívembe kése

vagy mit tudom én mi lenne jó
lelkemen lék és én zátonyra futott hajó
nem jó élve bár tudnám  milyen halva
jó lenne véletlen vagy  épp készakarva

nem tudom de oly nehéz e teher
gyűlölöm magam mert álmodni mer
bennem az a vézna csont sovány remény
de mit sem ér mint ez a semmi költemény






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-10-12 13:58:18
Utolsó módosítás ideje: 2019-10-12 13:58:18