A magány
Fess cédrust, egy fa legyen a magány,
egyetlen fa a kietlenségben.
Vagy egy kavics, messze a többitől,
egy folyómosta, szürke renegát.
Rajzold le a magányt lehajtott fejként,
lecsüngő kézként, arcba hulló tincsként.
Így gondold tovább, találsz elég közhelyet,
rút kis hattyú vagy kacsaföldön,
neked magyarázzam?
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2019-10-08 18:23:45
Utolsó módosítás ideje: 2019-10-08 18:23:45
