ferenc és a fenevad

ferenc olykor még felveszi a páncélt
rozsdás jószág, akár a test.
ferenc olykor még harcolni kész,
kardot köt, kesztyűt vesz.
Ilyenkor indulattal néz tükörbe:
„Fenevad, én fenevadam,
régen alig bírtam veled.
Láncra verve tartottalak,
éheztettelek vagy zabáltattalak,
ugyanaz lett a vége: csúfos vereség.
Ifjúkorom ádáz ellenfele,
felnőtt éveim megcsúfolója,
gyengülünk már mindketten.
Erőlködés minden harapásod,
erőlködés minden kardcsapásom,
mára nevetségessé lett ez a tusa.
Szívemben élő fogatlan oroszlán,
könyörülj immár rajtam!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-09-04 20:03:28
Utolsó módosítás ideje: 2019-09-04 20:03:28