A merénylő

Alaposan felmérte a terepet, mert
vétkesek közt piszmog aki léha.
Aztán sokáig semmi.
A célnak még nem volt kiterjedése.
Verebek helyett nájlonzacskók lengtek
a kopár ágakon.
Az emberek arcán szürke mentális tapéta.

Aztán feltűnt a nő.
Szinte csak egy sejtés még,
de a távcső valósággá növelte.
Közeledett és gyönyörű volt.
Homlokán célkereszt a diadém.

Milyen jó lenne - játszott a gondolattal
-nézni,ahogy reggel magára kap egy pólót,
beleharap a zsömlébe,
belekortyol a kávéba,
észreveszi az asztalon FELEJTETT TÖLTÉNYT,
ezen felkacag, belenevet a csészébe,
a kávé lecsöppen, vehet fel másik pólót.

A férfi ujja a ravaszon.
Visszaszámlált benne a halogatás.
Egy madárraj rebbent föl hirtelen.
Ez érthetetlen módon jól esett.

A röptük.

Mire visszanézett,
a nő felszívódott a reggeli párában.
A férfi felállt leporolta a ruháját.
Elengedte a puskát.

Szabad volt.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-08-20 11:26:22
Utolsó módosítás ideje: 2019-08-28 14:19:38