Halálra válva

Ha most lefeküdnék,
és meghalnék,

akkor elfeküdnének
a ház alapjai a falak alatt.

Cseréptetős csillagok világítanák be
Isten helyett az ablakok

rövidlátó szemeit.

Benéznének gyerekkorom
szörnyei azon az ablakon.

Nagyapám lehajolna és
szánakozva nézné

az arcomat
.
És én kiabálnék, mint egykoron
a bárányok, akik végül elcsendesednek.

Mindig úgy.
Mindig ugyanazon a helyen.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-08-09 19:47:12
Utolsó módosítás ideje: 2019-08-09 19:47:12