egy úrinő úgy hetvenhétben


elvált státusz, lakáspompa.
vörös hajjal büszkén lépked.
idős barát lángját lopja,
mellette lett olyan fényes.

mellette lett olyan fényes,
az úr pohos, ámde gazdag.
ha köszönnek, mosoly éppen.
idegennek határt szabnak.

pár év és az arca fakó.
hangos évek: emlékszövet.
fia drogoz s helybenhagyja,
amit mindig nagy csend követ.

nagy csend követ, hosszan tartó.
beivódik a falakba.
haja szürke ágytakaró.
lelke pusztult a haragba.

ha időnként a dübögés
gyomrot érő, mint egy ököl,
vagy ahogyan a szélütés
beteg testén széjjelömöl,

mintha minket ért volna el,
anya leküld. félve megyek.
halál bújik a sarkokban.
betegszagok, rákos sejtek.

betegszagok, rákos sejtek,
morfiumos magánytócsa.
szemeitől én szenvedek.
retuségen múló hold van.

retuségnek múló holdja
a nő, az a vörös, büszke.
nem léphet ki már az ajtón.
csak eltűnik a semmibe'.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-08-05 08:19:12
Utolsó módosítás ideje: 2019-08-05 08:19:12