számtalanszor kihányt és elvetett a sors
kósza lidércek között bújtam
fájt az érintésed vagy megvadított
és én fájtam magunknak
hozzád simulva
haladtunk mert menni muszáj
halott hangok daloltak
felettünk tétova imát
küzdöttünk mert tenni kellett
a dolgunk akár futva
lábunk megbicsaklott
tölgyek közé esve
kimerülten de kezdtük újra
